Az Erdélyi Múzeum-Egyesület rendes tagja lehet minden magyar nemzetiségű román állampolgár, aki vállalja az Egyesület céljainak előmozdítását és a megszabott tagsági díjat kifizeti. Szavazati joggal rendelkező tagként részt vehet az EME működésében, használhatja az Egyesület gyűjteményeit és a rendelkezésre álló digitális adattárait. A pártoló tagok bárhol élő, de román állampolgársággal nem rendelkező személyek, akik minden szervezeti megkötöttség nélkül támogatják az Egyesület munkáját. (bővebben az Alapszabály tagságra vonatkozó rendelkezéseit). 

Török Zsuzsa a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, február 26-án ismét előadást tartott ott, ahol ő maga is tanulmányait végezte: a BBTE Bölcsészettudományi Karán. Legutóbb egy éve járt itt, amikor a periodikakutatás módszertanáról beszélt, a klasszmagyaros műhely egyik nyílt találkozóján. Már akkor is szó esett a női szerkesztőkről és ennek a területnek a kutatási lehetőségeiről, melybe most mélyebben is betekintést nyerhettek a hallgatók.

Képgaléria

            Bevezetőjében Egyed Emese röviden bemutatta és ajánlotta a jelenlévő diákok számára Török Zsuzsa munkáit, illetve mindenkit arra buzdított, hogy jegyzeteljen az előadás alatt. A szinte teljesen megtelt Popovici teremben, ahol elsőévesektől doktoranduszokig voltak érdeklődők, erre a hívószóra többen is elővették a papírt és az írószert.

            Török Zsuzsa előadásának az „[É]n nem teszek úgy mint sok más divatlap szerkesztő" Nők az irodalmi piacon a 19. század közepén címet adta, melynek középpontjában a női lapszerkesztők álltak. Öt esettanulmányon keresztül vázolta a lapszerkesztőnők első generációjának munkáját, helyzetét, lehetőségeit, és nem utolsósorban rámutatott arra, hogy az 1860-as évek reformjai hogyan hatottak erre a szférára. Mindemellett a szakmai hálózatok feltárásának lehetőségét is látja a kutatási terület potenciális lehetőségei mögött, illetve egy, a témában készülő monográfiát is megemlített, amelyen dolgozik. Szakmai előadásának kiindulópontja a nők kedvezőtlen helyzete volt az irodalmi piacon, akik megítélése a korabeli nőírókéval volt azonos, mindamellett, hogy az irodalmi tevékenység otthonról végezhető munka, mely így kedvező volt akkor a nők számára. Az elsődleges hátráltató tényező az volt, hogy a nők nem tanulhatták a szerkesztői szakmát, így engedélyt sem kaphattak lapalapításra. Az említett első generáció egy-egy tagja tehát főleg férjével közösen vagy egy szerkesztő özvegyeként érvényesülhetett. Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy bár a férfiak sok esetben „másodhegedűsök” voltak feleségük mellett, számukra is kedvező volt ez bizonyos szempontból. Meglátása szerint a nők az irodalmi piacra leginkább a napilapok nagy kéziratigényének köszönhetően tudtak betörni. Kiemelte továbbá, hogy legtöbbször az egzisztenciális kényszer volt az, ami a nőket erre a pályára sodorta (pl. Vachott Sándorné Csapó Mária megözvegyült). A pályán való megmaradásukat viszont különböző, kissé elvárt szerepek felvételével kellett biztosítaniuk. Öt nevet emelt ki, amelyek közül talán a legizgalmasabb Kánya Emíliáé (őt édesapja, de főleg férje, Szegfi Mór segítette a pályán); elsősorban honleányként jelenik meg a Családi Körben. A kapcsolati háló lehetőségeit tekintve a kutató Csapó Máriát példáját említette, aki „a nemzet özvegye” szerep által építette ki magának ezeket a kötelékeket. Majthényi Flóra lapja a Virágcsokor volt, amelyben a kamaszkorú lányokat célozta meg mint olvasóközönséget, ő maga pedig a lap jellegéhez illően kertészként jelenik meg, aki csokorba szedi az írásokat. Sikertelenségét a lap Török Zsuzsa szerint elsősorban annak köszönhette, hogy a kiadványt többnyire mégis egy férfi szerkesztette. Szó esett még Beniczky Irmáról, aki férjével való közös munkáját nyíltan vállalta és Kalocsa Rózáról, az első diplomás pedagógusnőről és lapjáról ,a Méhecskéről, mely egy erősen felekezeti, református közegbe épült bele.

            A következtetések rendjén elhangzott, hogy ezek a nők a társadalmi szerepek piacosítása révén alakítottak maguknak helyet a nyilvánosságban mint lapszerkesztők. A férfiak pedig burkolt politikai okokból vállalták ezt a helyzetet. Az előadó hangsúlyozta, hogy árnyaltabb sajtótörténeti narratívák létrejöttét is segíti a kutatás, például láthatóvá vált, hogy ezek a nők tudatosan kezdenek el magyarul írni (előtte németül alkotnak), ezzel beállva a nemzetépítés programja mögé.

            Az esemény az EME Bölcsészet- Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya és a BBTE, BTK Irodalomtudományi Intézet szervezésében valósult meg. A fentiek csupán szerény összegzését jeéentik állnak az izgalmas előadásnak, amely két irányból is nagyon új nézőpontot és lehetőséget kínál a korszak kutatásának. Egyfelől a nők helyzetére mutat rá az irodalmi piacon, másfelől a periodikakutatásban rejlő számtalan lehetőségre.

Besenyődi Judit Klára

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület rendes tagja lehet minden magyar nemzetiségű román állampolgár, aki vállalja az Egyesület céljainak előmozdítását és a megszabott tagsági díjat kifizeti. Szavazati joggal rendelkező tagként részt vehet az EME működésében, használhatja az Egyesület gyűjteményeit és a rendelkezésre álló digitális adattárait. A pártoló tagok bárhol élő, de román állampolgársággal nem rendelkező személyek, akik minden szervezeti megkötöttség nélkül támogatják az Egyesület munkáját. (bővebben az Alapszabály tagságra vonatkozó rendelkezéseit). 

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület rendes tagja lehet minden magyar nemzetiségű román állampolgár, aki vállalja az Egyesület céljainak előmozdítását és a megszabott tagsági díjat kifizeti. Szavazati joggal rendelkező tagként részt vehet az EME működésében, használhatja az Egyesület gyűjteményeit és a rendelkezésre álló digitális adattárait. A pártoló tagok bárhol élő, de román állampolgársággal nem rendelkező személyek, akik minden szervezeti megkötöttség nélkül támogatják az Egyesület munkáját. (bővebben az Alapszabály tagságra vonatkozó rendelkezéseit). 

Török Zsuzsa a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, február 26-án ismét előadást tartott ott, ahol ő maga is tanulmányait végezte: a BBTE Bölcsészettudományi Karán. Legutóbb egy éve járt itt, amikor a periodikakutatás módszertanáról beszélt, a klasszmagyaros műhely egyik nyílt találkozóján. Már akkor is szó esett a női szerkesztőkről és ennek a területnek a kutatási lehetőségeiről, melybe most mélyebben is betekintést nyerhettek a hallgatók.

Képgaléria

            Bevezetőjében Egyed Emese röviden bemutatta és ajánlotta a jelenlévő diákok számára Török Zsuzsa munkáit, illetve mindenkit arra buzdított, hogy jegyzeteljen az előadás alatt. A szinte teljesen megtelt Popovici teremben, ahol elsőévesektől doktoranduszokig voltak érdeklődők, erre a hívószóra többen is elővették a papírt és az írószert.

            Török Zsuzsa előadásának az „[É]n nem teszek úgy mint sok más divatlap szerkesztő" Nők az irodalmi piacon a 19. század közepén címet adta, melynek középpontjában a női lapszerkesztők álltak. Öt esettanulmányon keresztül vázolta a lapszerkesztőnők első generációjának munkáját, helyzetét, lehetőségeit, és nem utolsósorban rámutatott arra, hogy az 1860-as évek reformjai hogyan hatottak erre a szférára. Mindemellett a szakmai hálózatok feltárásának lehetőségét is látja a kutatási terület potenciális lehetőségei mögött, illetve egy, a témában készülő monográfiát is megemlített, amelyen dolgozik. Szakmai előadásának kiindulópontja a nők kedvezőtlen helyzete volt az irodalmi piacon, akik megítélése a korabeli nőírókéval volt azonos, mindamellett, hogy az irodalmi tevékenység otthonról végezhető munka, mely így kedvező volt akkor a nők számára. Az elsődleges hátráltató tényező az volt, hogy a nők nem tanulhatták a szerkesztői szakmát, így engedélyt sem kaphattak lapalapításra. Az említett első generáció egy-egy tagja tehát főleg férjével közösen vagy egy szerkesztő özvegyeként érvényesülhetett. Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy bár a férfiak sok esetben „másodhegedűsök” voltak feleségük mellett, számukra is kedvező volt ez bizonyos szempontból. Meglátása szerint a nők az irodalmi piacra leginkább a napilapok nagy kéziratigényének köszönhetően tudtak betörni. Kiemelte továbbá, hogy legtöbbször az egzisztenciális kényszer volt az, ami a nőket erre a pályára sodorta (pl. Vachott Sándorné Csapó Mária megözvegyült). A pályán való megmaradásukat viszont különböző, kissé elvárt szerepek felvételével kellett biztosítaniuk. Öt nevet emelt ki, amelyek közül talán a legizgalmasabb Kánya Emíliáé (őt édesapja, de főleg férje, Szegfi Mór segítette a pályán); elsősorban honleányként jelenik meg a Családi Körben. A kapcsolati háló lehetőségeit tekintve a kutató Csapó Máriát példáját említette, aki „a nemzet özvegye” szerep által építette ki magának ezeket a kötelékeket. Majthényi Flóra lapja a Virágcsokor volt, amelyben a kamaszkorú lányokat célozta meg mint olvasóközönséget, ő maga pedig a lap jellegéhez illően kertészként jelenik meg, aki csokorba szedi az írásokat. Sikertelenségét a lap Török Zsuzsa szerint elsősorban annak köszönhette, hogy a kiadványt többnyire mégis egy férfi szerkesztette. Szó esett még Beniczky Irmáról, aki férjével való közös munkáját nyíltan vállalta és Kalocsa Rózáról, az első diplomás pedagógusnőről és lapjáról ,a Méhecskéről, mely egy erősen felekezeti, református közegbe épült bele.

            A következtetések rendjén elhangzott, hogy ezek a nők a társadalmi szerepek piacosítása révén alakítottak maguknak helyet a nyilvánosságban mint lapszerkesztők. A férfiak pedig burkolt politikai okokból vállalták ezt a helyzetet. Az előadó hangsúlyozta, hogy árnyaltabb sajtótörténeti narratívák létrejöttét is segíti a kutatás, például láthatóvá vált, hogy ezek a nők tudatosan kezdenek el magyarul írni (előtte németül alkotnak), ezzel beállva a nemzetépítés programja mögé.

            Az esemény az EME Bölcsészet- Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya és a BBTE, BTK Irodalomtudományi Intézet szervezésében valósult meg. A fentiek csupán szerény összegzését jeéentik állnak az izgalmas előadásnak, amely két irányból is nagyon új nézőpontot és lehetőséget kínál a korszak kutatásának. Egyfelől a nők helyzetére mutat rá az irodalmi piacon, másfelől a periodikakutatásban rejlő számtalan lehetőségre.

Besenyődi Judit Klára

Feladataink

Kutatómunka a szakosztályokban
Általános és magyar nyelvészet
Magyar és összehasonlító irodalomtudomány
Történelem, régészet, művészettörténet
Szakosztály munkájának népszerűsítése (honlap feltöltése, népszerűsítése)
 
Tudománynépszerűsítés
A tagság bevonása a tudományos ismeretek nyilvános bemutatásába és népszerűsítésébe
 
Képzések
Képzések meghívott szakelőadók irányításával
 
Rendezvények
Nemzetközi konferenciák
Tudományos tanácskozások
Jeles napok, évfordulók, színvonalas megemlékezések
 
Fiókszervezeti munka
Fiókszervezet alakítása Csíkszeredában
 
Vándorgyűlés
Vándorgyűlés szervezése
A vándorgyűlés tanulmányainak publikálása
 
 
Együttműködések
MTA magyarországi, romániai és külföldi egyetemek és kutatóintézetek
A pedagógus-társadalommal
Az EME kutatóintézetével
Az Erdélyi Múzeum és az I. szakosztály működésének jobb összehangolása
 
 
Díjak, jutalmak
A fiatalok kimagasló teljesítményeinek jutalmazása (Debüt-díj)